A mész az egyik legkorábbi, az emberiség által használt cementáló anyag. Az ókori görögök már az ie 8. században használták az építőiparban, Kína pedig az ie 7. században. Sok jól megőrzött ókori falfestmény és döngölt{5}}földalap{5}}mész felhasználását mutatja be. Egy másik példa a Qin Nagy Fal építése.
Kína az egyik legkorábban mésztermeléssel és -hasznosítással foglalkozó ország. A régészeti bizonyítékok azt mutatják, hogy a Sárga-folyó medencéjében (körülbelül i.e. 2800-2300) sok Longshan-kori kulturális helyen találtak sima és tömör falakat és mésszel vakolt padlókat. A C-14 datálás azt jelzi, hogy a Longshan-kori lelőhelyeken használt mész mesterségesen égetett volt.
A modern ipar fejlődésével a mész amellett, hogy a mélyépítés elsődleges anyaga, számos feltörekvő ipari ágazatban különféle felhasználásra talált. A meszet nagy mennyiségben használják fel a kohászatban, az üveggyártásban, a lúg- és cukorgyártásban, a papírgyártásban, a bőrcserzésben, a kalcium-karbid- és szerves vegyszerekben, a szenestéglákban, a szenesezett táblákban, valamint talajjavításban, vízkezelésben, gáztisztításban.
