Annak tesztelésére, hogy a nátrium-szulfit károsodott-e, és milyen mértékben, BaCl2-oldat és hígított sósav használható. A reagens hozzáadásának sorrendjétől függően három módszer létezik:
1. Először adjunk hozzá felesleges BaCl2-oldatot, majd adjunk hozzá feleslegben hígított sósavat;
2. Adjunk hozzá sósavval megsavanyított BaCl2-oldatot;
3. Adjunk hozzá először sósavat, majd BaCl2-oldatot.
A különböző módszerek különböző jelenségeket idéznek elő, amelyek speciális körülmények alapján ítélik meg. Például az első módszernél, ha fehér csapadék képződik feleslegben lévő BaCl2-oldat hozzáadása után, majd feleslegben hígított sósavat adunk hozzá, a csapadék teljesen feloldódhat és buborékok keletkezhetnek, jelezve, hogy a nátrium-szulfit nem romlott; ha a csapadék részben feloldódik és buborékok keletkeznek, a minta részben megromlik; ha a csapadék egyáltalán nem oldódik és nem képződnek buborékok, a minta teljesen megromlik.
Megjegyzendő, hogy a salétromsav nem helyettesíthető a sósavval, és a Ba(NO3)2 sem helyettesíthető a BaCl2-vel, mert a Na2SO3 vagy a BaSO3 a HNO3 hatására oxidálódik, ami befolyásolja az ítélet eredményét.
